A Los Reyes-t követő időszakot őrült vásárlási láz jellemzi Spanyolországban és miután lemennek az ünnepek kezdetét veszi a "Las rebajas". Minden év január 7-n átcímkézik az árakat és akár 70% kedvezménnyel beszerezhetjük a korábban áhított ruhadarabot vagy műszaki cikket. Engem is elkapott egy picit a dolog és elképzelhető, hogy én is agy-mosott lettem a sok plakát, hirdetés és bevásárló szatyrokkal szaladgáló nő láttán ...vagy simán csak nem bírtan elviselni a hatodikai könnyen jött pénz nyomását? :) Akárhogy is, van egy új kabátom és felsőm.

Madridba pénteken hajnali 6-kor indult Gironaból a gép, hiába, ha olcsón utazik az ember, nem válogathat! Ez azt jelentette, hogy éjjel kettőkor el kellett hagynom a lakást, hogy éjszakai buszra szálljak és eljussak Barcelonába, ahol aztán egy fél órás séta után - szakadó esőben :( odaértem arra a buszállomásra, ahonnan reptéri transzfer közlekedik Girona repterére. A busz tömve volt, ahogy a járat is, úgy tűnik sokan rátaláltak a két eurós jegyre :D Aznap este jobbnak láttam inkább nem is lefeküdni, így aztán egy kiadós hamburgerezés után összepakoltam a cuccomat és el kezdtem olvasni az útikönyvet, melyet aztán az oda úton folytattam.
Lássuk csak mi is írnak Madridról... "a város alig volt több egy koszos kis útszéli pihenőnél, amikor II. Fülöp 1561-ben a Spanyol Királyság székhelyévé nyilvánította (...) Spanyolországban minden út Madridba vezet, egészen pontosan a Puerta del Solhoz, a 0 km-hez, a város testi és lelki középpontjához." hmmm... veszélyek és kellemetlenségek? "Figyeljünk az olyan tipikus húzásokra, mint amilyen a madárürüléktrükk: a tolvaj valamit ránk dob, majd segít letisztítani, de közben segít megválni a pénztárcánktól is" - itt elnevetem magam, akárhogy is, a mai napig nem tudom elhinni, hogy tudtunk bevenni Andival :D és miért nem írták le ugyanezt a Barcelona résznél? Na nem, ezúttal ha egy hatalmas adag zöld trutyi landol az arcomba akkor sem állok meg senkinek!

Madrid sok más mellett arról is híres, hogy három és fél millió lakója közül nagyon kevés az "eredeti" madridi, a különböző régiókból dolgozni/tanulni ide érkező emberek igazi gyűjtőhelye! Éppen ezért híres vendégszeretetéről is, hiszen az itt lakók többsége egykor maga is máshonnan érkezett. A lakást, ahol megszálltam négyen laknak, egytől egyig különböző városokból, régiókból. Egy Magyarországon korábban önkénteskedő EVS-es ismerősöm albérlete volt ez, sajnos vele nem tudtam találkozni, mert pont otthon volt Santanderben, viszont megkaptam a lakás kulcsát erre a két napra. Ingyen szállás, nem panaszkodhatom, mégsem mehetek el az mellett, hogy nemcsak hogy nem volt fűtés lakásban (kint mínuszok és pár napja még havazás tombolt), de még meleg vizük sem volt, kénytelen voltam a lábosban vizet melegítős megoldáshoz folyamodni. Mondanom sem kell, hogy másra sem vágytam alvás híján, mint egy forró zuhanyra és meleg ágyra :) na de az élet nem habos torta! :D
Az alvást és a forró fürdőt mellőzve nyakamba vettem a várost és rögtön első napomon hat órát gyalogoltam megállás nélkül a városban. Hideg volt és nagyon szeles, de nincs mese, ha az ember látni akar dolgokat, menni kell! A fotózás nem esett jól, mert lefagyott a kezem, de ezen segített, hogy 2 óra után lemerült az elem, és amíg nem találtam egy kis kínai boltot nem is kellett elővennem. A fotómentes időszakot meg megőrzöm az emlékeimnek :) Hatalmas épületek, sugárutak, nyüzsgő kis utcák, parkok, sok zöld, múzeumok, rengeteg apró bár, étterem, sonkaboltok, sokféle ember, turista, helyi, sokszor nem tudni... a katalánok most biztosan vérig sértődnének, de nekem nagyon tetszett és nem hiányoltam semmit a hegyeken kívül. Teljesen más lehet ez azért jó időben, amikor le tudsz heverni a Retiro park füvére, vagy meg tudsz pihenni egy bár teraszán miközben a kávédat szürcsölöd a napsütésben. Jaj vissza kell térnem ide! Délután nagyon fáradtan értem haza, találkoztam egyik lakótárssal, aki közölte velem, hogy itt ma este fiesta (parti) lesz és hogy én is meg vagyok hívva. Mit mondjak, nem ugráltam körbe örömömben, elterveztem, hogy 8-ig kihúzom valahogy, aztán alvás reggelig. Így is lett, magamra dobtam az összes szobában talált ágyneműt és kabátot és vacogva próbáltam álmot csalni a szememre. Sikerült is pár óra erejéig, aztán elkezdődött az őrület, jöttek a vendégek nem tudom hányan és ment az üvöltözés, röhögés, piálás ezerrel. Én meg zsörtölődő nyugdíjasként vacogtam a szobában, alig várva a reggelt, hogy elhagyhassam lakhelyemet :D
Másnap reggel nem indult valami kellemesen. A fiuk a 8. emeleten laknak, na most amikor nagy boldogan elindultam, hogy újra felfedezzem a várost a 7-en megállt a lift és beszállt egy öregúr, aki az idegtől remegő arccal megkérdezte, hogy én is ott lakom-e felettük. Mire én igen, tegnap este, de csak turista vagyok... és folytattam volna, de mi sem kellett több a bácsi rázendített, hogy legközelebb kihívja a rendőrséget és hogy mégis hogy képzeljük, itt emberek laknak akiknek pihenniük kell, én meg csak álltam és gondoltam magamban, minek magyarázkodjak, úgysem hinne nekem, csak sajnáltam őt is-magamat is abban a pillanatban... hmmm, ezek a fiatalok! Na de ha Madrid, akkor "chocolate con churros" reggelire, tejes kávával, máris jobban folytatódik a nap! Aztán írok egy smst Ágiéknak, akikről az indulásom előtt pár órával derült ki, hogy ők is Madridban lesznek (az EVS indulás előtti képzésről ismerjük egymást). Így délutánra végre lett társaságom és nagyon jól éreztem magam velük! Hatalmasat ebédeltünk egy "Museo de Jamos" nevű sonkabolt éttermében, sokat sétáltunk és este beültünk egy sörözőbe, ahol megtapasztalhattam a leginkább Andalúziában szokásos egy kis sörhöz kihozunk ingyen egy nagy adag tapa rendszerét, hát igen! ez nem lenne rossz Barcelonaban sem! :)))
Utolsó este aztán szóba elegyedtem a többi lakótárssal is mikor hazaértem, meséltem nekik a reggeli liftes jelenetről (később ők is találkoztak vele szerencsére, úgyhogy nem csak én kaptam) :D Egész jól elbeszélgettünk. Másnap reggel sajnos el kellett hagynom a várost anélkül, hogy megtapasztalhattam volna amiről minden útikönyv és Madridot ismerő beszélt, a híres éjszakai életet! Bizonyos formában azért mégis belecsöppenhettem. Amikor vasárnap reggel 6kor elhagytam a házat alig hittem a szememnek, ez a külvárosi utca úgy tele volt a bulikból hazainduló fiatalokkal és annyian voltak az utcán, amennyien garantáltan egyik napszakban sem. A metrónál aztán meglepetés ért, a két napos jegyem sajnos nem 48 órára szólt, és akkor már igen csak késésben voltam, amikor jegyet kellett vennem a reptérre. Csak húsz eurós bankjegy volt nálam, amit a az automata nem fogad el, bolt még nem volt nyitva, így aztán jó pár részeg fiatal megállítása után jutottam apróhoz és 5 percen múlt, hogy nem késtem le a gépet... nem is lett volna annyira rossz...Madrid! Csak ajánlani tudom mindenkinek!!!