Workshop

Ez a hét eddig rendkívül mozgalmas volt és ez már így is marad, valamint úgy tűnik ismét izgalmas hétvége vár rám. De nem akarok elébe szaladni a dolgoknak, nézzük inkább mi történt eddig. Hétfő este a spanyol omlett elkészítésekor fejeztem be, mely koordináló szervezetem szokásos késő esti megbeszélésére készült és bár mindenki örömmel fogadta, kicsit csalódást is okoztam, mert valami magyarosat vártak és gulyást követeltek... hát van ez így. A megbeszélés számomra csupán hatalmas kajálást jelentett, révén, hogy spanyolul és katalánul zajlott és csak néha nyögtek ki egy-két szót számomra is érthető nyelven. Na de jól szórakoztam és a végén azért megkértem őket, hogy pár szóban akkor most foglalják össze mi is az, ami számomra is fontos, kb ez volt: vigyek törölközőt a jövő heti tréningre, mert a hostelben nem adnak. Igenis! (Jövő héten egész végig Coma Ruga-n leszünk, ami egy Taragonahoz közel fekvő tengerparti falu. Ennek apropója az érkezési tréning, amin minden önkéntesnek túl kell esnie, aki külföldön szolgálatot teljesít és mit ad Isten, jelen esetben pont a mi egyesületünk szervezi. Kb 30-an leszünk egy youth hostelben, sok-sok nemzet önkéntesei öt napig egybezárva...teljes ellátás, jó társaság, már alig várom!)

Hétfőn voltam a nyelviskolában is tesztet írni, de sajnos csak pénteken lesz eredmény és az órák csak novemberben kezdődnek. Jaj egyébként egyedül én voltam fehér bőrű a teremben, úgy tűnt, ezt a sulit a bevándorlók tarják életben :))) kicsit magamat is annak éreztem.

Kedd reggel ittlétem alatt először fordult elő, hogy kilenc óra előtt kellett kikelnem az ágyból... még az ég is sírt, szakadtak a könnyei és szinte bőrig áztam esernyő, esőkabát vagy bármely védő felszerelés hiányában, a tavaszi cipőmben. De menni kellett, mert 8 órakor már az egyesület székhelyén kellett lennem, ugyanis aznap délelőtt egy általános iskolába voltunk hivatalosak. A szervezet egyik célkitűzése a katalán ifjúság "Európa tudatának" erősítése, melyet azáltal valósít meg, hogy ún. workshopokat tart iskolákban, különböző korcsoportoknak. A 8 órás találkozót egyesül én vettem komolyan és mint ázott veréb kissé idegesen fogadtam a többieket fél 9-kor. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy szót ejtsek arról a bizonyos "irodáról", mely előtt várakoztam. A helyszín egy elhagyatott utca, melynek apró bejárata egy különleges világba viszi a betérőt, mely nem más, mint egy valóságos CIRKUSZ! Igen, nem viccelek, az egyesület egy helyi civilek által működtetett cirkusztól bérli az irodát, pontosabban a padlástér egy kis sarkát és itt a sötétben dolgoznak, fura tárgyak, jelmezek társaságában.

Tehát érkezés fél 9-kor... ekkor még nem tudtam, hogy mi is lesz a feladatom, akkor hallottam először arról, hogy is néz ki egy ilyen workshop, de meg voltam nyugodva, hogy a többiek tudják! NA de ne felejtsük hol is vagyunk, egyedül Carles volt igazán képben, de ő is nagyon nyugodtra fogta. Fél órával az óra kezdete előtt öten nekiálltunk (angolul) megvitatni, hogy mit is kellene mondani, milyen játékokkal tegyünk szemléletessé a dolgot... aztán gyors kutatás térképekért, de akkor már valami jelmez is kellene, gyors kutakodás a cirkuszi gardróbból, majd 9 előtt 5 perccel autóba be, nyomás a suliba. Izgatott kilenc-tíz éves forma gyerekek hada fogadott minket, és az ezt követő két óra számomra hatalmas élmény volt! A bemelegítő kérdéseket követően a tornaterem négy sarkában Dél, Nyugat, Észak és Kelet Európa képviseltette magát, természetesen Robo és én (az önkéntesek) ez utóbbit. Elmagyaráztuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, megbeszéltük hogy hívják a többi kelet-európai államot és megkerestük őket a térképen. Hadd éltessem itt kis hazánk apró gyermekeit, akikről nem tudom elképzelni, hogy ennyi évesen ne tudnák azt, hogy Európa nem csak Spanyolország, Portugália és Franciaország, hanem ezen a kontinensen sokan lakuk, sokfélék vagyunk és sok-sok nyelet beszélünk. Sajnos ezeknek a gyerekeknek ez mind újdonság volt. Állítólag vannak jobban felvilágosult gyerekek is, jobb iskolákban, de ez a külvárosi nem tartozik azok közé. Mindenesetre ilyen is van, sőt valószínűleg rosszabb is, de mi azért vagyunk, hogy ha csak egy kicsit is, de ezen változtassunk, ha már az oktatási rendszernek ez nem sikerül...