I am back! :)

Réges-rég nem írtam és ez így már nem mehet tovább ;) Eltelt egy hónap és hogy miről szólt a május, most megosztom veletek.

Nem voltam éppen jó formában. Kezdődött ez azzal, hogy felvettek egy nagyon színvonalas budapesti egyetem egy éves, intenzív mester szakára, miután sikerült jó eredménnyel átmenni az összes kritériumon és a felvételin. Már annyira beleéltem magam, hogy szinte rögeszmémmé vált és igazán hittem benne, hogy szeptembertől ott tanulhatok. Csakhogy az ösztöndíjasok körébe nem kerültem be, így lehetetlenné vált a továbbtanulásom. A hír eléggé rosszul érintett, de elkezdtem másképp értékelni a dolgot, és tudom, hogy eljön majd az én időm, amikor azt tanulhatom, amit szeretnék. Egyszerűen türelmesnek kell lennem és szemfülesnek a további ösztöndíj lehetőségeket illetően. Na és persze legyünk realisták, ideje pénzt gyűjtenem.

Aztán sokat gondolkoztam a projektemről, hogy megéri-e így, ilyen feltételekkel önkéntesként dolgozom egy nyugat-európai árszínvonalú országban. Történt ugyanis, hogy spanyol koordináló szervezem sok ezer euros deficitbe került és nem tudja kifizetni a lakbérünket és zsebpénzünket sem. Az áprilist a hónap végén valahogy megadták saját pénzükből (sokszori könyörgésre), de a májusról sajnos rossz hírek vannak. Az egyik önkéntes fiú jövő héten hazamegy, mert saját pénzéből már nem futja az itteni élet finanszírozása. Átfutott nekem is a fejemen, hogy jobb lenne- az egészet feladni és innentől kezdve kizárólag a munkakeresésre koncentrálni. Tudom, hogy az önkéntes programok között az Európai Önkéntes Szolgálatot kivételesnek számít abban, hogy az önkéntesnek zsebpénzt és szállást biztosít. Mi ezekkel a feltételekkel hagytuk ott előző munkahelyeinket, saját hazánkat. Tettük ezt azért, mert még nincs lehetőségünk másképp önkéntes munkát végezni külföldön és ez a program (ha korrekten működik a szervezeted), lehetőséget biztosít a hozzánk hasonló fiataloknak. Csakhogy, ha a feltételek megváltoznak és tényleg a saját megélhetésünk (étkezésünk, lakásunk) sem megoldott és a fogadó ország koordináló szervezetének dolgozóit ez mit sem érdekli, akkor elgondolkodik az ember, hogy megéri-e ezt az állandó idegeskedést a munkánk.

Summa summarum, munkakeresésbe kezdtem. Az Eurostat május végi adati szerint Spanyolországban májusban 4.142.425 fő volt munkanélküli státuszban, vagyis a ráta közel 20%-os. A Zapatero kormány megszorító intézkedései tovább borzolják a kedélyeket, a közszféra dolgozói sztrájkra készülnek, de a hamarosan életbe lépő intézkedések a várandós anyákat és a nyugdíjasokat érinti a legrosszabbul.

Európai Uniós állampolgárként ugyanazok a munkavállalói jogok illetnek meg, mint a spanyolokat. A munkanélküli központ viszont csak akkor regisztrál és nyújt további segítséget, ha rendelkezünk spanyol személyi számmal, melyet a helyi rendőrséget lehet beszerezni 10 euro befizetése után és fontos, hogy legyen helyi bejelentett lakcímünk. Az iroda 8 órakor nyit. Amikor én mentem, fél 8-kor már kígyózó sor állt, benne mindenféle emberrel, spanyolokkal és bevándorlókkal, hijabot (muszlim fejkendőt) viselő anyákkal és velük tartó gyerekeikkel. Ez a kép egészen megdöbbentett. Sokan csak a faliújságra frissen kitett álláshirdetésekért és meghirdetett ingyenes képzésekért mentek, sokan jöttek tanácsadásra és bizonyára sok volt a frissen munkanélkülivé vált felnőtt is. A regisztráció során már el lehet beszélgetni egy ügyintézővel, aki kikérdezett, hogy nagyjából milyen munkát szeretnék végezni, rögzítette a szakképzettségemet (javasolta a diplomám spanyol nyelve történő lefordíttatását) és kaptam egy újabb időpontot egy oktatási tanácsadóhoz vagy mihez, aki majd elmagyarázza nekem, hogy milyen lehetőségeim vannak ingyen spanyol főiskolán, illetve egyetemen tanulni.

Ezen kívül van még legalább 3 önkormányzati fenntartású intézmény, aki mintegy állásbörze működik és a náluk regisztrált munkakeresőknek biztosít szolgáltatásokat. Az érintettek nagy száma miatt ide másfél hónap múlva kaptam időpontot, ekkor tudnék egy tanácsadóval személyesen beszélni. Máshoz, egy ifjúsági központban szerencsésebb voltam, itt már kétszer találkoztam egy hasonló tanácsadóval, aki átíratta velem az önéletrajzomat a helyi standardnak megfelelően, elmondta, hol és hogyan keressek és feltesz majd egy belső állásbörzésre is. Személyesen elmentem az összes helyi munkaerő-kölcsönző céghez is, az önéletrajzom nagyon tetszett nekik, de a "majd szólunk" és "majd meglátjuk" válasszal be kellett érnem. Voltam egy a katalán cégeket támogató, szintén önkormányzati szervezetnél, akiknek ugyancsak van HR részlege és folyamatosan keresnek ezeknek a cégeknek szakképzett munkaerőt. Itt az a választ kaptam, hogy sajnos most túl sokan keresnek állást és már csak azt vállalják, hogy regisztrálhatok a honlapjukon és ha akad számomra megfelelő ajánlat, keresni fognak. Hát ilyet már hallottunk...

A munkakeresés legnépszerűbb formája persze az internetes álláshirdetések. A spanyol oldalakra az a jellemző, hogy nem egyszerűen feltöltöd a saját önéletrajzodat, hanem addig nem enged hozzáférést az állásajánlatokhoz, amíg nem regisztrálsz és töltesz ki minden adatot tanulmányaidról, előző munkahelyeidről, nyelv-és informatikai ismereteidről. Ez nem éppen egyszerű, mert pl. a munkahelyeknél a saját kialakított kategóriáik szerint kell például megadnod a cég profilját, a szektort, stb és nem kis türelem kell hozzá, hogy végigjuss a lépéseken. A végére összeáll saját önéletrajzod és nekifoghatsz a pályázásnak. Ez elvileg nagyon szuperül működik, a gyakorlatban rálátsz, hogy hányan pályáztak már egy adott pozícióra és amikor ott áll a szám, hogy "214", meg "186", de legyen csak "49", akkor elgondolkodsz, hogy érdemes-e még a motivációdat taglaló levelet gyártani és ikszedik jelentkezőként egy interjúért kapálózni. Merthogy én próbáltam, nem egyet, nem kettőt, hanem már vagy százat. Az eredmény: egy telefonhívás SEM.