Félálomban felvánszorogtam tehát a buszra, helyet kerestem magamnak, de hamar rájövök, hogy itt ugyan nem lesz alvás, sikerült ugyanis a legaktívabb társaságba leülni. Elindul a busz, és körülöttem mindenki elkezd tapsolni, üvöltözni (mondjuk az itt alap, ez a normális beszéd) és végig, az 5 órás út során be nem állt a szájuk, énekeltek, röhögtek és mosolyogtam velük én is, mi mást tehettem volna :) Közben néztem persze a tájat és ahogy tartunk dél felé egyre izgalmasabb, egyre zöldebb minden. Jobbra hegyek, völgyek, balra pedig a tenger…mi kell más. Itt tényleg van minden!
Szép, nyugodt tempóban megérkezünk tehát a végállomásra, megáll a busz és mivel soha nem értettem, hogy mi fog történni, csak követem a többieket. És igen… elfoglaljuk a szállást, ami nem más, mint egy sportcsarnok. Mindenki rendkívül izgatott és keres magának egy „helyet”, ahol az éjszaka aludni fog, én sem teszek másképp. Megérkezik ugyanide egy másik csapat is, azt hiszem Gironából és velük együtt, immár több mint 200-an megtöltjük a sportcsarnokot hálózsákokkal. Még nem igazán értem, hogy fogok aludni, de valahogy nem is érdekel, feldob az, hogy először vagyok ilyen szituációban és legalább már tudom, hogy nézhet ki mondjuk egy menekülttábor :D ez azért biztosan jobb annál, legalább az emberek hangulata miatt… aztán irány be a városba, fellépő ruhában :D rózsaszín felső, fehér alsó. Annyit azért lefordítanak nekem is, hogy a szálláshelyre legközelebb hajnal 3-kor indul vissza az első busz… no problema :)
Szép lassan kiderül számomra is, hogy miről van szó... ennek a kis valenciai városnak a meghívásának/szervezésének köszönhető ez a két nap. A helyi ünnepet (ami nem tudom pontosan mi volt) szerették volna színesebbé tenni ezzel a produkcióval. Feladatunk, hogy este végigvonuljunk az utcán - zenével, néha megállva és végrehajtva egy-egy kisebb mutatványt - ezzel invitálva a népet, hogy tartsanak velünk a főtérre, ahol a nagy fiesta lesz. Előtte alkalmunk volt picit kipinni az út fáradalmait, hiszen a felvonulás egy a hazai kirakodóvásárhoz hasonló helyről indult, ami telis-tele volt helyi gazdák szebbnél-szebb termékeivel, sajtok, kolbász, péksütemények, olivabogyók, gyömölcsök, kaja, kaja minden mennyiségben. Nem is bírtam ki, vettem egy csomó fincsi dolgot, gondoltam, ha már ez az út teljesen ingyen volt, ennyi belefér :) A spanyolok persze a sörös pultál kezdték, és amit terjedt a hír, hogy 2 vagyis két San Miguel csak egyetlen eurójukba kerül, hírtelen hatalmas tömeg kerekedett :) Nem is igazán értettem a dolgot, hogy hogyan akanak ezek egymás hátára mászni alkoholtól mámorosan, de állítólag 1-2 még elmegy :) qué bien...
A főtéren aztán hatalmas volt, még 2 csapat érkezett és felváltva mutattak be különböző alakzatokat, tapsolt a nép, nagyon élvezték (lsd képeken). Aztán az ünnepséget tüzijátékkal zárta le, de olyan, amit még sosem láttam: jelmezbe öltözött emberek rohangásztak a “töltényekkel” és lőtték ki azt. Mire vége lett már mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől, táncolva, énekelve átvonultunk hát egy csarnokba, ahol már megvolt terítve és kb 300 főre készül a helyi specialtiás, mely nem más, mint a paella :) Kellő mértékű sör, bor elfogyasztása és a vacsi után pedig őrül buli kezdődött, tánc, zene, dj, spanyol dalok, ahol reggelig mulattak kicsik-nagyok...együtt...ezek a spanyolok tudnak élni.
Az első busz 3 helyett 3:40-kor indult (+40 perc :P) vissza a szálláshelyre. Közben egyesek már visszakeveredtek oda, ugyanis iszonyú horkolásra érkeztünk. A spanyol horkolás semmiben sem különbözik bármely nemzetétől, egyeseké szelíd, másoké nagyon mélyről jön... akkor aludjunk vagy mi... füldugó? Nada. Hát nem volt semmi...
A másnap reggel nagyon korán kezdődött, sorban állás reggeliért, álmos fejek, aztán be a városba újra, persze ha a sör még mindig csak egy euro akkor a spanyoloknak inni kell, én tuti hánytam volna :) aztán ebéd, amire másfél órát vártunk, és indulás vissza, most jobbra tenger, balra hegyek, a busz sokkal csendesebb, a táj még mindig gyönyörű :)))
Muyyyy maravilloso!!!
Fiesta de Pilar! :)
VálaszTörlés