Helyzetjelentés következik a konyhából. Megpróbálom elkészíteni az egyik kedvenc spanyol ételemet. A Tortilla de patatas (vagy közismert nevén a spanyol omlett) bár nagyon egyszerűnek tűnik, egy fontos trükk miatt mégsem az, és elképzelhető, hogy a szervezet ma esti megbeszélésére (merthogy az minden hétfőn este fél 10-kor van, vacsorával egybekötve) üres kézzel érkezem. Íme a recept a netről:
"Megpucoljuk a burgonyát, alaposan megmossuk és felszeleteljük. Az olivaolajban megsütjük. Majd kivesszük, jó alaposan lecsöpögtetjük. A tojásokat felverjük és hozzáadjuk a burgonyához. Az olívaolajat jól felmelegítjük és beleöntjük a masszát. Lassú tűzön sütjük közben körkörös mozdulatokat végzünk, hogy a tortilla ne süljön oda az egyik széléhez sem. Amikor az egyik oldala már megsült, egy tányért rácsúsztatunk a tortillára úgy, hogy megtudjuk fordítani és a még nem sült felét a tepsibe csúsztatni. Ezt a mozdulatot többször megismételhetjük. A tortillát tálalhatjuk hidegen vagy melegen, a vendégtől függően. Természetesen más alkotóelemeket is használhatunk, mint hagyma, kalbász, paprika." - én hagymával készítem... nagyon izgulok!
Amíg nézem a szépen piruló krumplikat, hadd számoljak be második hétvégémről, mely ugyan nem volt olyan mozgalmas, mint az első, én nagyon élveztem. A péntek esti közös vacsorázás és kiadós buli után (Dániában megismert barátaimmal), szombat reggel nagyon fáradtan ébredtem és komoly erőfeszítésembe került, hogy dél körül kikeljek az ágyból. Aztán a szokásos reggeli tejeskávé picit helyretett és úgy éreztem, itt az idő, hogy felfedezzem Terrassa eddig nem ismert helyszíneit. Kíváncsi voltam, hogy mivel töltik a szombat reggelt a helyiek. Kiderült, hogy ez itt sincs másképp, leginkább vásárolnak, ha kell ha nem. Tele volt minden kis üzlet emberrel, a terek családokkal, futkározó gyerekekkel, kávéjukat kortyolgató fiatalokkal. Sétáltam, fotóztam, 25 fok volt, szikrázó napsütés és igen, rátok gondoltam, szegény otthon maradtakra és szerettem volna mindenkit most azonnal ideküldeni, hogy lássátok, érezzétek a napsütést!
Aztán gondoltam felugrok a mentoromhoz, aki a másik önkéntessel együtt egy gyönyörű, hatalmas ötödik emeleti lakásban lakik, a város szívében. Ebédidőben érkeztem (az itt ugye olyan 3 óra). Nem voltak egyedül, vagy tízen sürögtek a konyhában és a teraszon, és érkezésemet látva plusz egy teríték az asztalra került. Kiderült, hogy páran előző nap két órát utaztak, hogy gombát szedjenek az erdőben, és amit az asztalon láttam, az mind az ő szorgalmukat dicsérte. Közös ebéd, napozás a teraszon, sztorizgatás, kávé, szieszta... mi kell más!
Aztán este újabb gasztronómiai élvezetek, cena bienvenida, avagy megtartották az érkezésünk tiszteletére rendezett vacsorát, ahol kipróbálhattunk gyakorlatilag majdnem minden tengeri élőlényt és számos katalán specialitást egy helyi étteremben :) Az est csúcspontja persze az otthonról hozott házi pálinka volt, amelynek erőssége rendkívüli sikert aratott, íze már kevésbé, de minden bizonnyal ez volt a tósztom fénypontja :)))Még a házigazdának is ízlett, bár fogalma sem volt hol van Magyarország, a "környékünkön" csak Bulgáriát ismerte... hát van ez így! Vacsi után átballagtunk az egyik szórakozóegységbe, ahol reggel hatig roptuk :)
Vasárnap... három óra alvás után ébreszt a telefon, kelni kell... irány Barcelona a Minyonsokkal és egy újabb vasárnapi fellépés :D Vonaton alvás, aztán már bent is vagyunk a központban (Sants) és együtt átsétálunk egy közeli térre, ahol már ott van a másik két csapat(összesen kilenc van Katalóniában). Ezúttal a barcelonai és a lleidaival mértük össze tudásunkat. A program előtt egy kis bárban benyomtunk egy nagy adag churrost Sashaval, Roboval és Juanannal. Most először láttam olyat, hogy a gúla összeomlott... szó szerint az ördögöt festettük a falra... a beszélgetés valahogy így zajlott:
- Sasha: Láttál már olyat, hogy valamelyik összeomlott?
- Ildi: Nem még soha... ez komolyan megtörténik néha? El se hiszem!
- A tömeg: AAAAAhhhh (sikongatás, potyogtak le az emberek) ... és igen...ez néha előfordul :)
Délután mindenképp maradni szerettem volna a városban, hiszen amióta itt vagyok, még nem volt alkalmam rá. Szerencsére akad idegenvezető is, Xavi felajánlja, hogy körbevezet és megmutatja a legfontosabb nevezetességeken. Az önkormányzatnál dolgozik a Placa Catalunya-n, mely a katalán főváros legforgalmasabb tere, a la Rambla innen vezet le egészen a tengerig. Sok-sok séta, ebéd (újabb tapas), pihenés a tengerparton, aztán találkozás egy itt élő volt munkatárssal, Karollal! :))) mert aki valaha a reptéren dolgozott mindenhol talál barátot :) Kávé-tea, séta, séta és késő este haza, iszonyú fáradtan, de ismét rengeteg új élménnyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése