Volunteering

Szombat reggel 9 órakor a helyi Vörös Kereszt szervezésében összegyűlnek az önkéntesek a Terrassai Úszó Klub előtt. Azt az autóbuszt várják, aki felveszi a városban lakó úszni vágyó, tolókocsis vagy egyéb mozgásszervi betegségben szenvedő betegetek és az uszodába szállítja őket. Ennek a fantasztikus csapatnak úgy két hónapja én is lelkes tagja vagyok (szabadidőmben is önkénteskedem :) Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy meghívást kaptam az önkénteseknek rendezett össznépi kajálásra, melyre április közepén kerül sor. A meghívót az egyik beteg írta és olvasta fel nekünk egy szombati napon az öltözőben és nagyon megható volt, ezért elkértem és most közkincsé teszem. Azt hiszem nem kell túl sokat hozzáfűzni ahhoz, hogy miért is jó önkéntesnek lenni! Az eredeti szöveg a hitelesség kedvéért alul :)

"Kedves barátaim!
Együtt egy családot alkotunk. Van, hogy egy család egyesek nehézségei miatt vagy mások nagylelkűsége és bátorsága miatt egyesül, de mindenekelőtt a jó szerencsének köszönhető, hogy útjaink keresztezték egymást.

Szeretnénk nyomatékosítani és meghálálni önkénteseinknek azt a csodálatos munkát, kedvességet és barátságot amit a hét legjobb napján, szombaton osztanak meg velünk és hétről hétre elérik, hogy mint a sivatagot átszelő vizet, úgy várjuk ezt a napot.
Voltatok, vagytok és lesztek, így lehetetlen mindannyiatokat név szerint említeni. Szóljanak ezért ezek a szavak az önkéntesek egészének, múltbelieknek, jelenlegieknek és jövőbelieknek, akik örökre a szívünk egy különleges csücskében kaptatok helyet.

Sokan közületek messze földekről, a körülmények sodrása által érkeztetek és az érdek nélküli segítségnyújtásnak ezt a formáját választottátok, mely kétség nélkül kitüntet benneteket, és emberségeteket, valamint lelki nagyságotokat bizonyítja.

Közülünk mindenki ismeri a különös szégyen érzését. Viszont általatok megismerhettünk egy új érzést is, a különös büszkeséget, az önkéntes lét büszkeségét.

Az összes ”Mojaos” és családtagjainak nevében:

KÖSZÖNET MINDENÉRT

CSODÁLATOSAK VAGYTOK!"

"Queridos y queridas amigos/amigas:

Todos juntos formamos una familia. Sí una familia unida por la adversidad de unos y la generosidad y valentia de otros, pero sobre todo por la buena suerte que ha llevado a cruzar nuestros caminos.

Queremos hacer hincapié y agradececer a nuestros queridos voluntarios/voluntarias su magnifica labor, carino y amistad que convierten el sábado en el mejor día de la semana y nos hacen desearlo como desea el agua el que cruza el desierto.

Habéis sido, sois y seréis muchos/as por lo que nos es imposible personalizar en cada uno/a de vosotros/as, sin correr el riesgo de olvidar o ser injusto con alguien. Vayan estas palabras para todo el conjunto de los voluntarios, pasados, presentes y futuros, que tendrán siempre un rinconcito especial en nuestro corazón.

Bastantes de vosotros venís de tierras lejanas, empujados por las circunstancias y habéis escogido esta opción de ayuda desinteresada y sincera que os honra y demuestra vuestra humanidad y grandeza de alma.

Todos conocemos esa sensación que es la llamada vergüenza ajena. Pero vosotros habéis logrado que ahora conozcamos una nueva sensación, el orgullo ajeno, el orgullo de ser voluntario.

De parte de todos los Mojaos y sus familiares

GRACIAS POR TODO

SOIS MAGNIFICOS/AS"