2009. december 6., vasárnap

Time

"In essence: your time is your life; how you spend your time reflects what matters to you in life, your real values. Irrespective of how crazy our environment might be, our personal attitudes towards time influence the peace of our minds, thus our happiness. We can all learn to be interconnected islands of calm in the face of the chiming clock. Time is a falling leaf of the autumn; time is a glass of wine on a birthday; time is a friend over a cup of tea, time is a musical note; time leafing through a dog-eared family photo album; time is a kiss, a hug, a smile; time is budding spring flowers; time is a wrinkle on the face; time is laugh.
Time is not a clock.
Time is your heart beating."
Lewis Akenji

2 megjegyzés:

  1. „Az a megállapítás, hogy a történelem útja az időben halad, idő és történelem viszonyának csupán az egyik oldalát világítja meg. Az idő és a történelem ugyanis kölcsönösen feltételezik egymást, mivel az idő is csak a történelemben nyeri el lényegét. A kölcsönös feltételezettség viszonya csakis az eredet azonosságán alapulhat. Idő és történelem ős-eredete az örökkévalóság. Miként a történelem az a bizonyos – örökkévalóságtól örökkévalóságig tartó – közöttes, akként az idő – ha nem mértéktelenség ezt így mondani –az örökkévalóság egy lépcsőfoka, mely a történelem ama köztesének felel meg. Az idő akkor keletkezett, amikor az eredet örökkévalósága elveszett és a világ rendje a halál martaléka lett. A halál arca a világ jele. Az idő éppúgy a halál fejedelme, ahogy az örökkévalóság az élet fejedelme. Halál és élet egybefonódása és különválása a történelemben megy végbe. Az örökkévalóságnak ahhoz, hogy az időt legyőzze, be kell lépnie a történelem időbeli terébe. A történelem az a hely, ahol az idő szubsztanciája és az örökkévalóság szubsztanciája, halál és élet metszi egymást.”

    Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia, 1947. (2004.)
    [eszkatológia = végváradalom, a végső dolgok ismerete]

    Tetszik az idézeted, különösen azért, mert egy kortársunktól származik. Tudom, hogy ehhez képest Taubes szövege eléggé ódivatú, kicsit fellengzősen hangzik. Mégis majdnem ugyanazt mondja, mint Akenji. Csak éppen másképp mondja, és ez azért különbség. A különbség szerintem abból adódik, hogy talán nem csak ketten vagytok: Te (a személyes történeted) meg az Idő. Persze, ki tudja? De azért próbaképp gondolj bele: milyen érzés volna, ha netán úgy lenne?

    VálaszTörlés