2009. december 7., hétfő

Lets update!

Na akkor frissítsünk. Az elmúlt napokban vagy inkább már hetekben nem voltam igazán írogatós kedvemben, de semmiképp sem szeretném útinaplómat a rablós sztorinál befejezni, hiszen természetesen történnek jó dolgok is. Akkor is ha sokszor az ember hangulata (egyéb tényezők miatt) elnyomja az örömet vagy nem engedi láttatni a pozitív történéseket.

Akárhol is éli meg a fiatal a külföldi önkéntességet, szerintem abban mind egyetértünk, hogy előbb vagy utóbb az első jó-rossz benyomások után eljön az az időszak, amikor megállsz és el kezdesz azon gondolkodni: mi a fenét csinálok én itt, van-e értelme a munkámnak, tényleg fejlődök-e általa vagy csak az időmet töltöm el valahogy, tényleg érdekli a többieket (munkatársak, itt szerzett barátok) hogy ki is vagyok valójában vagy csak egy vagyok a sok itt megfordult idegen közül. Sokszor érzem magam igazán egyedül, még akkor is, ha van társaságom. Na és persze bárhogy próbálom nem tudom kiűzni a "mi lesz utána" kérést sem a fejemből, még akkor sem, ha tudom ezt a kérdést egyelőre lehetetlen és felesleges is megválaszolni. A folytatást maga az élet hozza... persze nem árt ha nyitott szemmel és kellő kíváncsisággal jár benne az ember.

Múlt héten elkezdtem a spanyol nyelvtanfolyamot Barcelonában. A korán keléshez újra hozzá kell(ett) szoknom; az órák 9 órakor kezdődnek. Jó, hogy történik valami és hogy ritmust ad a napnak, már-már bosszantott, hogy korábban képtelen voltam komolyabb motiváló erő hiányában 9 előtt felkelni. A tanfolyam után visszatérek Terrassába, gyorsan főzök valamit, majd rohanok a kórházba. Este tanulás, futás és vacsora. Így telnek napjaim. A nyelviskola egyébként nagyon szuper, gyorsan haladunk, a tanárok sokat beszéltetnek minket az órán és a csoporttársaim is nagyon jó fejek! Ha a városban laknék biztosan gyakran összefutnék velük, tényleg a világ majd összes pontját képviseljük: két kanadai, egy ausztrál, egy holland és egy dán lány :))) na és én, a kelet-európai :) A tanfolyam egyetlen hibája, hogy nekem kell fizetni és hogy az összes utazásra szánt pénzem el is ment ezzel; sajnos a szervezettől továbbra sem számíthatok anyagi hozzájárulásra: kiderült, hogy korábbi önkénteseik egy helyi, államilag finanszírozott suliban tanultak, ahol az egész éves tandíj 30 euro és én sajnos erről a lehetőségről ebben az évben lemaradtam. Elvileg januárban újra megpróbáljuk.

Mindeközben Barcelona és Terrassa is ünnepi díszbe borult, felkapcsolták a karácsonyi fényeket és az utcák esténként tömve vannak vásárló-nézelődő emberekkel. Terrassa főterét elborította a sok karácsonyfának szánt fenyő és felállítottak egy kirakodóvásárt is. Tegnap pedig itt járt a Mikulás és Sashánál hagyott nekem egy jókora csomagot telis-tele gyümölcsökkel és csokival :) Holnap nemzeti ünnep Katalóniában, melyet horgászással töltünk lakótársammal egy tónál a Pireneusokban és ha szerencsénk van a kifogott hal lesz a vacsoránk :)

1 megjegyzés:

  1. Fényképezz!

    ...csak ezt tudom ajánlani. :-)
    Az idő teltével az emlékek megkopnak és az ember felejt,a képek viszont évekig visszaidézik az adott pillanat hangulatát.
    Pedig az emlékek fontosak, nagyon fontosak. Azok az egyetlen olyan dolgok, amiket életünk végéig viszünk magunkkal. Hogy nagyiként is fel tudjuk majd idézni őket unokáinknak a kandallónál ülve, és egy bögre forró teát kortyolgatva...

    VálaszTörlés