"Az a furcsa, hogy 25 évesen senki sem képes felfogni, hogy élete legjobb 5 éve következik. Persze 30 után is lesznek jó napjaid, de soha többé nem fogsz úgy átélni minden percet, mint 25 után. Ezt viszont csak 30 után fogod megérteni, amikor ennek a lenyűgöző életérzésnek az elmúlását kezded átélni. Valahogy nem lehet hosszában és keresztben egyszerre megélni az életet. Egy nagy német filozófus ezt úgy fogalmazta meg, hogy a Minerva baglya (az emberi tudás szimbóluma) csak az éj beálltával kezdi meg röptét. De a megfogalmazás még csak hagyján. A fontos az, ami ebből következik. És az következik, hogy az életed alapvető döntéseit a következő években kell meghoznod. A mély érzéseknek, a nagy ráeszméléseknek, az igazi elköteleződéseknek mostanában kellene megszületniük. Mert most van, mostanság lesz a döntéseidnek valóságos súlyuk, életre szóló nyomatékuk. De mi van, ha az ember rosszul és ostobán dönt? Hát ez a nehézség az egészben. Ha idősebb és okosabb leszel, akkor majd talán jobban döntesz. De ha később döntesz, attól nem lesz alaposabb a döntésed. Mert most vagy leginkább önmagad, most vállalod a legnagyobb kockázatot, most lesz igazán a te döntésed. A helyzet az, hogy többé-kevésbé az vagy, ami mostanra lettél. Azzal kell főznöd, amit ezideig összeszedtél. Én nem hiszek a számmisztikában, de a 25. év mégis csak egy korszakhatár. Ha halogatni akarod a dolgot, akkor persze mondhatod, hogy neked a 26. év a határ. De a 26 már nem különbözik lényegesen a 25-től, míg a 24-től még jelentősen különbözött. Szívesen küldtem volna megint egy verset neked, de a versek ideje tavaly volt. És tavaly olyan iszonyú rég volt, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy csak egy év telt el azóta. Az Isten áldjon meg ebben a most következő szép és nehéz korban!"
- idézet egy jó baráttól, hálás köszönet a gondolatokért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése