2009. október 25., vasárnap

AVAN, Minyons, Girona :)

Iszonyú fáradt vagyok... de mivel most egy hétig nem leszek internet közelben, hogy aztán újabb élménycsomaggal érkezzem vissza, muszáj most pár szóban beszámolnom a hét második feléről, ezúttal tényleg csak röviden.

Csütörtökön és pénteken új helyszínre mentem dolgozni, fogadó szervezetem székhelyére, mely egy hatalmas iroda-jellegű lakás, sok-sok szobával. Itt tartják azokat a foglalkozásokat, melyeken délelőtt és délután egészségügyi - elsősorban idegrendszeri betegségben szenvedő, különböző korú helyi lakosok betérhetnek. Sajnos nem vagyok szakértője a területnek - egyelőre ;) de úgy gondolom, hogy ezek kevésbé súlyos problémák, mint a kórházban. Sokkal több az idősebb beteg és mint laikusnak, nekem úgy tűnt, hogy azon kívül, hogy a memóriájuk kissé megkopott, leginkább a társaság miatt járnak ide, beszélgetni, tanulni, részt venni a programokon, stb... Aztán lehet, hogy később ez a feltevésem megdől, de egyelőre ez első benyomás. Sajnos még csak megérzésekre támaszkodhatom. Újdonsült kollégáim (Xavi és Laura) angol tudása elég gyatra és bár igyekszem lépést tartani, de két hét ittlét még kevés volt ahhoz, hogy ebben a témában elbeszélgessünk. A "betegek" közül akad viszont nem egy-kettő, aki egész jól beszél angolul vagy németül... A péntek délután különösen jó volt, a csoporttal ellátogattunk a helyi Sant Pere (Szent Péter) templomba.

A szombati napot Barcelonában töltöttem. A nap nagy részében egyedül voltam, nézelődtem és rengeteget mentem, különösebb cél nélkül. Jó érzés, hogy itt nincs rajtam az a nyomás (melyet turistaként sokszor érez az ember) hogy szélsebesen megnézzem a város fő nevezetességeit, átrohanjak a részleteken, csakhogy minél többet lássak minél rövidebb idő alatt. Egyszerűen csak élveztem a város sodrását, a szűk kis utcákat, jó volt bennük elveszni, majd időnkét visszakeveredni az ismert útra. Az idő szerencsére csodás volt, a tengerparton elfogyasztott ebéd, napozással egybekötve még inkább. Délután szerencsére össze tudtam futni egy volt repteres kollégával is, aki visszatérő látogatója a városnak és egy újabb hosszú séta után végül estére vissza kellett térnem Terrassaba, mert a Minyons csapat újabb bevetése most hazai helyszínen, a város főterén történt. Előadás három csapattal, majd buli hajnalig...mert hogy órát állítunk, és az a plusz óra felér vagy még hárommal.

Vasárnap négy óra alvás és egy gyors reggeli után, séta a buszállomásra, azt már lassú tempóban, mert a 9 órás indulást itt ugye nem kell komolyan venni, és igen! A +40 perc teória ismét működött. Irány észak, irány GIRONA!!! A mai nap nagyon fontos volt a csapat történelmében, két olyan alakzatot mutattak be, melyet idén még sehol sem és az ezzel járó feszültséget érezni lehetett. A fellépés után hatalmas buli bolt az utcán, tánc, zene, aztán átvonultunk egy közeli parkba, ahol már megvoltak terítve az asztalok és gőzölgött a 200 főre elkészített tenger gyümölcsei paella. Girona gyönyörű, és szeretnék még hosszabban beszámolni mindenről, de pár óra múlva ismét kelni kell... egy hét tréning a tengerparton... COMA RUGA!!!

2 megjegyzés:

  1. Klassz fotók (főleg a második!), és egy teljes hét tréning a tengerparton :) Számolj majd be mindenről! puszi

    VálaszTörlés
  2. nagyon szuperek ezek a tornyok:)

    VálaszTörlés