Leaving

Itthon vagyok Magyarországon egy hétig, itthonról írok a szobámból és ez fura; de révén, hogy úti beszámolómmal súlyos lemaradásaim vannak az elmúlt napok elfoglaltságai miatt, ezt most innen teszem meg.

Elhatároztam, hogy belevágok és felkészülök életem első -és remélhetőleg nem utolsó- félmaratonjába. Futni eddig is imádtam, itt adottak a lehetőségek és sok érv szól mellette: egy hatalmas park és egyéb futásra alkalmas helyszínek; ha este már nincs erőm, ott vannak a reggelek; az edzőtermet most úgysem tudnám megfizetni; végül a futás csodás, mert teljesen kikapcsol és sok energiát ad a mindennapokhoz. Elkezdtem hát a felkészülést, egyelőre egyedül, de remélem, hogy januárig találok edzőtársat, úgy sokkal könnyebb lenne.

A múlt hétvége egy fantasztikus péntek esti vacsorával indult, melyre nem is számítottam, de hiszen itt egy jó napnak elengedhetetlen része a gasztronómia. Nem tudtam ellenállni lakótársam meghívásának és életemben először kipróbáltam a "katalán póréhagymát", a calçot-ot, mely körülbelül mostantól márciusig fogyasztható. Eredetileg nyílt tűzön kell elkészíteni, de otthon a sütőben is megteszi. Miután szépen lehámoztuk a megégett héjakat, a burok különleges, puha finomságot rejtett, ami a friss spárgára emlékeztetett. A hagymát egy enyhén csípős, majonézes szószba mártogattuk és hozzá hatalmas sült rákokat ettünk :) nyammi! Még mindig nagyon jó szakács! :)



Este futás, vacsi és Minyons tréning, majd szombat kora reggel újra irány a park és tíz órakor már indultunk is hegyet mászni a két katalán-izlandi fiúval, Arival és Joseppel és egy hihetetlen aranyos kutyussal :))) 5 órán keresztül séta, mászás, ugrás kövekről fel-le a Terrassa melletti Sant Llorenç del Munt hegyen. Új, sokkal izgalmasabb utakat ismertem meg általuk. Mindketten nagyon jól ismerik a hegyet, főleg Josep, aki egyébként gyógyszerész, de szenvedélye ez a hely és minden hétvégéjét ott tölti. Ha esetleg valami baleset történne (merthogy elég sok a turista, hegymászó és futó itt), 20 perc alatt ott terem, ha kell, hívja a mentőket és helikopterrel segíti elszállítani a sérültet. A kirándulás után meghívtak egy késői ebédre, kandallóban sült a kolbász-hurka, nagyon jó társaság :)



Sajnos nem tudtam sokáig maradni, mert este Barcelonaba mentünk Carlessel és Bernattal kocsival, hogy megünnepeljük a grúz önkéntes, Xatuna születésnapját együtt, a többi önkéntessel, akiket Coma Rugan ismertünk meg. Ők Badalonaban laknak, ami nagyon közel van Barcelonahoz és gyakorlatilag összenőtt a várossal, ráadásul az egyik metróvonal is áthalad rajta. Egy hatalmas lakásban laknak, aminek tiszta hostel hangulata van, emeletes ágyak, sok szoba, fiú-női fürdő :) Teljesen más lehet ez az élet, együtt csinálnak programokat, együtt főznek. Ott egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez ember egyedül érezze magát, mégsem egy kupleráj, a lakók mind-mind szimpatikus fiatalok Albániából, Török- és Németországból. Sok-sok szempontból előnyösebb lehet így lakni, de nem panaszkodom, biztosan meg van ennek is az oka és a 8nmes (max!) szobámon legalább nem osztoznom senkivel :) nehéz is lenne :))) Az este első fele nagyon jó volt, sokan összegyűltünk, aztán éjfél körül bementünk a városba egy bárba, ahol a fokozódó fáradtsággal a hangulatom egyre kevésbé volt jó, főleg a másnap reggel korán kelés tudatában, hiszen ha vasárnap, akkor utazás a Minyonsokkal egy újabb katalán kisvárosba fellépni. A többiek még bírták és mentek tovább bulizni, de én hajnalban buszra szálltam a Placa Catalunyan és reggel 6-kor sikerült is ágyba kerülni pár óra erejéig. Folyt köv...