Workshop II.

Szerdán és csütörtökön újabb izgalmak vártak ránk két helyi általános iskolában. Egyre népszerűbb az Európáról szóló workshop és már-már alig tudunk eleget tenni a felkéréseknek. Népszerű, hiszen ingyen van, a tanároknak nagyon tetszik, a gyerekek boldogok. Mi meg önkéntesek vagyunk! :)

Kedd este a kórházból hazatérve nyitottam meg Carles e-mailjét, melyben az állt, hogy ezúttal Észak-Európa országait képviselem, egyedül... rájöttem, hogy egyre jobban viselem a váratlan helyzeteket. Lett volna okom a pánikra, hiszen 40 kilenc-tízéves gyerekkel foglalkozni, lekötni a figyelmüket, az ő nyelvükön elmagyarázni a dolgokat nem éppen egyszerű.

A kétségbeesés helyett elkezdtem inkább gyorsan törni a fejem, mit is mondjak nekik, milyen játékokba vonjam be őket. Heidi voltam Izlandról, abból az országból, ahol télen szinte csak néhány órára jön fel a nap, viszont nyár közepén alig sötétedik be; sosincs túl meleg és ahol rengeteg vulkán, gejzír van. Kihasználtam, hogy lakótáraim itthon voltak, összeírtam néhány infót az összes északi országról, ők pedig segítettelek lefordítani. Nagy szerencsém volt, mert az első napra rá tudtam beszélni litván barátnőmet, Mingust és ketten nagyszerű párost alkottunk :) Második nap egyedül voltam, de az is nagyon jól sikerült. A suliban a csoportokkal megkerestük az északi államokat a térképen, kicsit beszélgettünk róluk, majd jöhetett a hógolyózás és célba találás az előre elkészített papírgombócokkal. A végén, mikor visszakérdeztünk, hogy mire emlékeznek, szerencsére nem csak az őrült dobálás maradt meg bennük, bár az elején még azt sem tudták sokan, hogy Európa egy kontinens. Ezekbe az iskolákba szinte kizárólag bevándorlók gyerekei járnak. Ez már megérkezésünkkor egyértelmű volt a suli előtt várakozó fejkendős anyákat látva, de mikor megkérdeztem a nevüket és a sok kis Ahmed és Mohamed mutatkozott be, nem volt kérdés :) Nem mondom, hogy könnyű volt velük, a második napon egy verekedős fiúbanda eléggé megnehezítette a dolgomat :) És akkor most képekben...