Első benyomásaim Malagáról nem voltak túl pozitívak. A vonatállomás és környéke jelenleg teljesen fel van túrva a metróépítés miatt, így az ide érkezőt háborús állapotok fogadják és ami elképzelés eddig bennünk élt Malagáról, az pillanatok alatt összeomlik e kép láttán. A hostel, amit foglaltam nem volt éppen közel, így buszra szálltam, majd gyalogoltam a célállomásig. Spanyolországban ezekben a hetekben karneválszezon van, mely több napon át tartó jelmezes felvonulások, mulatságok sorozata. Malagán megérkezésemkor a gyerekeké volt a főszerep és tele volt a város főutcája kis batmenekkel meg tündérekkel, nagyon aranyosak voltak! A hostel családias, barátságos volt (fűtés az sajnos nincs). A főnök egy vicces, szimpatikus meleg srác, Maxim, akinek ez a hostel az otthona is egyben és esős napokon néha befészkeli magát a közös tévészobába, kifúrva ezzel a többi fizetős vendéget :) Látszott, hogy nincs főszezon, mert jelezve, hogy nem érzem magam túl jól (kezdtem újra belázasodni), kaptam egy saját bejáratú 4 személyes szobát, ahol tudtam pihenni, így teljesen helyre jöttem a tréning kezdetéig. A konyhában ingyen lehetett fogyasztani teát, kávét, így check-in után rögtön arra vettem utam. Itt ismerkedtem össze egy görög lánnyal, aki pár napja érkezett Malagára Erasmus félévre és lakást keresett. Megkérdeztem ismer-e valami éttermet a közelben, ahol jót és olcsón lehet vacsizni és felajánlotta, hogy velem tart. Úgy alakult, hogy a megbeszélt időre egész sokan lettünk, velünk tartott Maxim és malagai barátai is és célba vettük a város egyik legjobb tapasz bárját, ahol adagonként 2 euróért csigát, garnélarákot, albondigast (húsgolyókat), helyi sajtot adnak...hmmm! Garantáltam nem turistahely! Ugyanezen a téren (Plaza de Merced, Malaga) van egy nagyon kellemes kávézó is ("Café con Libros"-"Kávé könyvekkel"), ahova érdemes betérni.
Hétfő - az EVS értékelő képzésének kezdete. Szerencsére csak estére kellett a vonatállomáson lenni, és a nap is végre kisütött, mikor megérkeztek Andiék Galíciából hosszú vonaton töltött órák után. Andival az indulás előtti képzésről ismerjük egymást. Két szintén nagyon szimpatikus barátnőjével érkezett(Lorraine-Írország, Giedre-Litvánia); a Portugáliával szomszédos Galíciában (Ourense városban) laknak fent az esős és hűvös északon :) Együtt nyakunkban vettük a várost, elvittem őket az előző este felfedezett helyekre, tapasz, tejeskávé, terek, szűk kis utcák, narancsfák, a helyi katedrális... majd irány a tengerpart!
Malagára a képzés után tértünk vissza és az egész hetes esőzést követően délelőtt szerencsénk volt, és kifogtunk pár napos órát. Andi, Györgyi és egy török lány, Umran úgy döntöttek, hogy ők is maradnak egy napot, volt is hely a már jól bevált hostelben, így nem maradtam társaság nélkül :) Együtt megmásztuk a Gibralfaro-dombot, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre és a városra, majd délután rázendített az eső, így maradt a Café con Libros, majd Picasso szülőháza és a Picasso Múzeum, ahol a művész több mint 200 alkotása tekinthető meg. Másnap egy kellemes közös házi szalámis reggeli után (drága Andi, ezer hála!!!) felszálltam a Granadába tartó buszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése