Mollina még Malaga tartományhoz tartozik, a várostól kb. 40 percre fekszik északi irányban. Egy faluról van szó, ahol a családi házakon és a kocsmán kívül semmi sincs. Leszámítva persze az ifjúsági szállót, ahol laktunk. Állítólag itt akkor van élet, amikor "mi" itt vagyunk... vagyis amikor évente párszor megtartják ezt a tréninget :) gondolom, hogy örült a kocsmás mint majom a farkának ;)
Az érkezés estéjén a szállás elfoglalása és a vacsora után betereltek minket egy nagy terembe, ahol bemutatkoztak a szerzők: a nemzeti iroda, a trénerek, vagyis a team, akik arról gondoskodtak, hogy ezekben a napokban semmiben sem szenvedjünk hiányt :) Végül 98-an érkeztünk (párak kihulltak betegségben) és köztük egyértelműen kiemelkedett a magyar csapat:
- végre újra találkoztam Babbal, aki Santanderben önkéntes és nagyon csípem a búráját; csak a blogját frissíthetné végre, hogy nevethessek egy jót :)
- ott volt Andi, akivel már együtt töltöttünk egy nagyon kellemes malagai napot és aki saját maga által készített házikolbásszal, jó tokaji révén saját Szomorodnival és egy szuper erős pálinkával érkezett... mert mi magyarok tudunk élni! :D
- Györgyi, aki Murciában lakik, őt is Hajdúszoboszlóról ismerem, visszafogott, nagyon kedves lány,
- valamint Levi és Zoli, akik picit később érkeztek Spanyolországba mint mi, velük nem találkoztunk az indulási tréningen. Levi Granadához közel lakik és már teljesen átszellemült az andalúz életérzésnek, nagyon jól beszéli a déli nyelvet :). Zoli Valenciából érkezett, szegény mély vízbe lett dobva a spanyol nyelvvel 2 hónap ittlét után, de ügyesen állta a helyzetet!
A tréning alatt - vagy nem is tudom minek nevezzem, mert ezt már a kezdetek kezdetén leszögezték, hogy ez nem egy kurzus, hanem értékelés (evaulación) - csoportokba voltunk osztva. Jó magam a fehérbe kerültem és szerény véleményem szerint, az egyik legjobba :)! Kifogtunk egy zseniális trénert, egy olasz fiút, aki nagyon megtalálta velünk a közös hangot, végig gyakorlatias és pörgős volt. A napok menete így nézett ki: fél 9-től reggeli, fél 10-től tréning majd kávészünet, tréning, fél 2-kor ebéd, tréning, uzsonna, tréning, vacsora és a nap legjobb része: a különböző témájú esti mulatság.
Nem tudom pontosan felidézni, hogy mik történtek a különböző szekciók alatt, mert már összemosódnak az élmények, de megpróbálom összefoglalni.
1. nap
Először mindenkinek be kellett mutatnia saját projektjét: le kellett rajzolni, hogy mit csinálunk a munkánk során, mi tette a legnagyobb hatást ránk, milyen nehézségekkel néztünk/nézünk szembe, mire fogom tudni használni a jövőmben az itt megszerzett tapasztalatokat és mire szolgál számomra az Európai Önkéntes Szolgálat? Majd egyesével mindenki kiállt és elmagyarázta saját projektjét. Nagyon érdekes volt hallgatni, hogy ki-mivel foglalkozik, milyen gondokkal küzd, mi az ami nagyon jól megy és mi az ami kevésbé. Ez egyfajta összehasonlítás és visszajelzés is volt nekünk, szerintem valahol mindenki elhelyezte egy skálán a fejében, hogy akkor most az én projektem mennyire is klassz vagy éppen mennyire vagyok a többiekhez képest kedvezőtlen helyzetben. Ugyanakkor el kellett gondolkodnunk saját munkánkról, amit nem mindig teszünk meg ebben a formában, legalábbis nem tudatosan és összeszedetten. Annak átadása másoknak (akiket még alig ismerünk), amit nap mint nap megélünk pedig különösen izgalmas feladat! Aztán arról gondolkodtunk, hogy mennyire vagyunk elégedettek a projektünkkel 4 aspektusból nézve: a tevékenységünk (munka), az ellátás (zsebpénz), a tutor és a nyelvtanfolyam tekintetében. Persze mindent kreatív módon, felhőcskékkel meg napocskákkal kellett jeleznünk; majd meg kellett mondani, hogy "hány fokos a projektünk" egy 0-30 Celsiusos skálán, vagyis összességében mennyire érezzük jól magunkat benne. Mindent hosszasan kibeszéltünk, mindenki beszámolt a problémáiról, vagy éppen arról, hogy nincs semmi problémája és nagyon elégedett mindennel. Ezután pár fős csoportokban beszéltünk a fenti 4 összetevőről és megpróbáltunk tanácsokat adni egymásnak, milyen úton lehetne orvosolni a fennálló nehézségeket, akiknél vannak.
Aznap este "Noche Culturcreativa" (kultúrkreatív est) néven be kellett mutatnunk saját autonóm közösségünket a többieknek valamilyen előadás formájában. Összegyűltünk mi is "katalánok", és összedobtunk egy egyveleget Katalóniáról, volt benne "Sardana" (katalán nemzeti tánc), castellers (erről lelkes olvasóimnak nem kell beszámolnom :), karácsonyi CagaTio mondóka, a Barcelona Futball Club himnusza stb... Nagyon vicces volt az egész este és az előadások után, hogy nehogy éhesen menjünk aludni, megkóstolhattunk egy csomó a régiókra jellemző ételt... :)
2.nap
A másnap reggelt "érzékeink felébresztésével", egyfajta meditációval kezdtük :) Amikor beléptünk a csoporttal a terembe, félhomály fogadott minket és lágy zene szólt. Kis csoportokban körbeálltunk asztalokat és becsukott szemmel az ujjunkkal elkezdünk lerajzolni a levegőbe, hogy mi az amire gondolunk és látunk ebben a nyugodt lelkiállapotban. Aztán mindezt grafitceruzával papírra is kellett vetni, végül jött a varázslat: a skicchez adnunk kellett egy színt. A színeket filctollal beszínezett só biztosította, amit előtte kevertünk ki: műanyag poharakba sót tettünk és filctoll végével addig kevergettük, amíg nem lett vette át a filc színét. A sót a képre szórtuk és ujjunkkal ízlésünk szerint elegyengettük. A képünk első színe után asztalt cseréltünk és és a feladat az volt, hogy folytassuk az ott talált képet a különböző színekkel. Miután körbeértünk és visszatértünk a saját alkotásunkhoz, amit ott találtunk, nagyon meglepő volt: saját álomképem például teljesen átváltozott, az eredeti ötlet eltűnt, és egy számomra érthetetlen rajz fogadott, amit már nem éreztem magaménak.
Hogy mi a konzekvencia? Egyrészt, hogy sóval képet rajzolni irtó nagy mulatság és rendkívül kikapcsolja az embert :) Másrészt, hogy ezek alatt az önkéntes szolgálatot teljesítő hónapok alatt nem csak magunk alakítjuk a projektünket, a képbe mások is beleszólnak, hozzátesznek vagy elvesznek. Vannak, akik nem szólnak bele a munkánkba, de támogatnak és segítenek minket és vannak, akik meg akarják változtatni a körülményeket, mert éppen nem tetszik nekik, ahogy mi csináljuk vagy ők másképp csinálnák azt. Vagy valami ilyesmi... :)
Ezt követően jöttek az értékelésen résztvevő tutorok. Az EVS egyik fontos része az tutor vagy mentor, akit azért jelöl ki a szervezet, hogy nyomon kövesse a munkánkat, hozzá fordulhatunk minden ügyes-bajos dolgunkkal. Hogy mennyire működik a gyakorlatban, az gyakran a mentor személyiségének és szabadidejük kérdése: van, akinek a mentora intéz mindent (ő keres lakást az önkéntesnek, nyelvtanfolyamot, az első hetekben bemutatja a munkatársaknak, megszervezi a nyelvoktatást), de van, aki a mentort csak akkor látja, amikor "pénzosztás" van, vagyis amikor az önkéntes megkapja a havi zsebpénzét. Szóval ezen a téren is sok mindenről lehet beszélni, merthogy nekik is ugyanúgy vannak leírt vagy íratlan kötelességeik, ahogy az önkénteseknek. Minden csoporthoz érkezett 2 tutor és a nap hátralevő részében együtt dolgoztunk, problémamegoldó feladatokat végeztünk és beszéltünk egyéb, egyeseknél fennálló problémákról, mint például a lakótársakkal és munkatársakkal való kapcsolat. Jómagam ebben a szekcióban picit unatkoztam :) Az önkéntesek nagy részének ez az első igazi munkatapasztalata, vagy éppen az első élménye a családjuktól külön élni, és az ezzel járó kezdeti nehézségek kezelésének kivesézése (mint például "nem jövök ki a lakótársaimmal" vagy "nem tudom beosztani a pénzem") számomra már nem volt aktuális, megpróbáltam inkább a tanácsadó szerepet ellátni.
Estére végre kicsit kimozdulhattunk a szállásról és busszal elvittek minket egy közeli városba, Antequeraba ahol profi idegenvezető vitt körbe minket. A várost "Andalúzia szíve"-ként emlegetik, mivel félúton fekszik Málaga, Granada, Córdoba, and Seville között. Sajnos esett az eső és már sötét is volt, így nem sokat láttunk belőle.
3.nap
Beszéltünk az informális tanulási formákról és kiveséztük a Youth Pass témakörét. Ez a tanúsítvány az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben Program résztvevői számára áll rendelkezésre annak bemutatására, hogy mivel foglalkoztak és mit tanultak a projektjük során. Arra szolgál, hogy az EVS-re is jellemző nem-formális tanulást elismerje az Európai Unióban, továbbá elősegítse annak minél szélesebb körű elismertetését. Az önkéntes a tutorral közösen készíti el, a lényeg a folyamatosságon van, vagyis nem elég a projekt végén arról gondolkodni, hogy miben is fejlődtünk, hiszen a tanulási folyamat minden szakasza fontos lehet. Véleményem szerint ez elvben nagyon jó dolog, hiszen tudatosan el kell gondolkodnunk, mi az amit tanultunk, elsajátítottunk a munkánk és a mindennapi élet során; ugyanakkor a gyakorlatban nem hiszem, hogy Magyarországon bármely munkáltató tudná, hogy miről van szó, amikor az önéletrajzomban beleteszem, hogy "Youth Pass"-szal rendelkezem... hosszú út vezet még odáig, ha egyáltalán...
A délután során információkat gyűjthettünk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak az EVS után? Ez sokunknak okoz fejtörést és nagyon nehéz kérdés.
Én a munkámat és a budapesti életemet hagytam ott ezért a külföldi önkéntes élményért cserébe és hazaköltöztem a faluba, ahol felnőttem. Nem volt könnyű döntés, de meghoztam és nagyon örülök neki, hálás vagyok minden percéért. Ennek ellenére nagyon nehéz lesz a folytatás a mai munkaerő piaci helyzetben és annak biztos tudatában, hogy nem tudnék többé visszaülni egy újabb multi vállalat mókuskerekébe és nem tudnék 8 órán keresztül egy monitor előtt ülni és pénzt hajhászni. Vagy ha ez utóbbi, az a pénzhajhászás nem saját magam és cégtulajdonosok érdekében lenne... nem vágyom sokra az életben, nincs szükségem több milliós autóra, még csak lakásra sem, hiszen nem tudhatom hova sodor az élet. Barátokra, családra, jó emberekre, akik körbevesznek és egy értelmes célt szolgáló munkára viszont annál inkább és némi anyagi biztonságra és tartalékra, hogy minél többet láthassak a világból!
Az összes kép itt: http://picasaweb.google.es/evaluacionintermediasve/EvaluacionIntermediaSVEFebrero2010#
A National Agency blogja a félidős képzésekről: http://evaluacionintermediasve.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése