2010. február 26., péntek

Talking about Hungary II.

Tegnap saját kezdeményezésemre előadást tartottam Magyarországról a szervezet egyik délutáni foglalkozásán. Amikor először felmerült bennem az ötlet, hogy szívesen mesélnék a betegeknek és az alkalmazottaknak, nem tudtam, hogy 3 órán keresztül kell lekötnöm a hallgatóság figyelmét. Aztán kijött az alapítvány e havi programja és a délutáni foglalkozásnál ott állt: "Presentació Hungría a cárrec de la voluntaria europea Ildi".

Megpróbáltam felidézni, hogy mikor beszéltem utoljára nagyközönség előtt és bizony a tavaly júniusi államvizsga óta nem volt rá alkalom, leszámítva a helyi általános iskolákban Európáról szóló workshopokat :-) Persze ezek súlya nem ér fel egy munkahelyi vagy főiskolai előadással, de arra mindenképpen jó, hogy ne jöjjek ki teljesen a gyakorlatból. Újra használnom kellett például a Power Point programot, de ami számomra a legfontosabb: nagyon jó alkalom volt arra, hogy bővítsem saját ismereteimet Magyarországról. Beszéltem az ország földrajzáról, történelméről, a magyar találmányokról. A bemutatót videókkal, zenével, képekkel próbáltam színesebbé tenni. Tanultunk jó pár magyar szót, vittem magyar pénzérméket, néztünk bátai üveges néptáncot, spanyolul egy videót a hazai termálfürdőkről, mutattam nekik magyar szürke marhát, puli kutyát, pusztai ötöst. Beszéltem a magyar gasztronómiáról, vittem egy csomó paprikát, meg Erős Pistát, épp hogy nem pálinkát nem kóstoltattam velük... :-) És végül, de nem utolsó sorban sütöttem egy hatalmas tortát előző este, ami arra az esetre tartogattam, ha nem "sült" volna el jól az előadás :) A végén többen odajöttek hozzám és személyesen köszönték meg, hogy ilyen sokat megtudhattak Magyarországról és a környező országokról. :)

És még egy fontos dolog: egyik munkatársammal, Xavival, akivel heti 3 napot együtt dolgozom eddig nem volt igazán jó a kapcsolatom. Sokszor éreztem azt, hogy teher vagyok a számára. Sokszor voltak közöttünk a csekély kommunikációból adódó problémák, révén, hogy az elején nem beszéltem spanyolul, ő pedig egy szót sem angolul. Ez a feszültség valahogy ezidáig megmaradt, és csak akkor beszélt hozzám, ha muszáj volt. Csütörtökön és pénteken is sokkal nyitottabb volt, kérdezett és valahogy felkeltettem az érdeklődését. Remélhetőleg ez kitart a projektem végéig :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése